Karate története
520 körül kezdődött,amikor Bodhidarma Japán nevén Daruma,egy Indiai szerzetes vándorlásai során eljutott Kínába.Az Ő nevéhez fűződik egy olyan,eleinte csak tizenegynéhány mozdulatból álló, testedzési és önvédelmi rendszer kidolgozása,mely egyszerre szolgálta a szerzetesek egészségének megőrzését,ugyanakkor segítette őket a hosszú vándorútjaikon ért gyakori rablótámadások ellen megvédeni magukat.Hosszú évek során az egykor Bodhidarma által alapított kolostor szerzetesei rettenthetetlen harcosok hírébe kerültek.Az ekkora már több mint 100 technikával rendelkező harci rendszer következő állomása Okinawa szigete volt. A Kínából származó harcművészet, a helyi küzdőmodorokkal összeolvadva önálló fejlődésnek indult. Puszta kezes küzdelmi módszerek tökéletesítését kényszer szülte,ugyanis a sziget az évszázadok során többször gazdát váltott, az éppen aktuális uralkodónak,pedig mindig fontos volt,hogy a helyiek számára-az esetleges ellenállást megelőzendő-megtiltsa a fegyver viselést.A sziget lakosai számára a fosztogatók megfékezése érdekében létszükséggé vált egy kifinomult fegyvertelen önvédelmi módszer kidolgozása.Az egykor kempo-nak(Kínai kéz),nevezett harcművészet neve okinawa-te (okinawai kéz) lett.Végleges nevét a karate-do-t már Japánban kapta.
Az egykoron az ellenfél harcképtelenné tételére kifejlesztett ősi módszer folyamatosan alakult, és mai is egyre változik. Igaz harcművészetként,egyszerre táplálkozik a múltból,ugyanakkor folyamatosan megújul.